Garmisch-Partenkirchen, Partnachklamm (2023), SzG3

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Míg Füssen esetében az épített látványosságok (kastélyok) voltak terítéket, Garmisch-Partenkirchen esetében a természeti szépségek kerültek előtérbe. Az már a korábbi bejegyzéseimből is kitűnhetett, ha van a közelben egy szurdok, akkor igyekszünk meglátogatni. Most is ez történt, ahogy Füssenből átjöttünk ide, még egy szurdok belefért abba a napba. Ez a Partnachklamm.

Már sok szurdokot láttam, de ez mindent visz. A korábban kissé panaszolt esős idő itt a jobbik oldalát mutatta, ilyen víztömeget még semelyik szurdokban nem láttam (ez főleg a videón látható jól). Szó szerint mindenhol víz volt, a patakban tombolt az áradat, vízesések tömkelege zúdult le a sziklafalakon, ahol nem volt vízesés, ott is permetezett (vagy szakadt) a víz.

Na de vissza az elejére. Most sem fogok magáról a szurdokról írni, egyszerűen meg kell nézni, ezen a környéken szó szerint kihagyhatatlan!!

Akkor jöjjenek a tanácsok.

Sokszor nem lehet alap információkhoz jutni, mi is azt képzeltük, hogy fel lehet menni autóval a bejáratig. Ez nem így volt, le kellett parkolni a Sístadion (Olympia-Skistadion) mellett. Ez önmagában nem baj, csak az időtervezésnél okoz problémát. Ugyanis innen fel kell sétálni a pénztárig, ami nem megerőltető, kb 1,5 km egyik irányba. Tulajdonképpen egy alig emelkedő úton kell felsétálni a bejáratig, meg a táj is szép, de plusz időt kell rászánni. A pénztárnál meg lehet venni a jegyet, de ezzel még nem végeztünk, mivel a bejárat nem ott van. Onnan még kb 300 m-t előre kell sétálni és ott egy beléptető rendszeren keresztül lehet bejutni a szurdokba (tehát még véletlenül se dobjuk el a jegyet a pénztár után azzal, hogy már megvettük a belépőt!).

Célszerű egy vízhatlan műanyag esőkabátot (teljes hosszúságút) vinni, mert hiába van az út bevájva a sziklába, ill. alagutakon visz keresztül, garantált az elázás. Főleg a fényképező gépeket kell védeni. 

Ha ezeken túljutunk, akkor kezdődhet a csoda, itt ez nem túl elcsépelt szó. 

A végére egy utolsó tanács. Ha alulról megyünk felfelé a szurdokban, jó tudni, hogy a felső végén is van egy beléptető kapu. Oda nem tudom, hogy hol lehet jegyet venni. A lényeg, hogy a szurdok vége felé becsatlakozunk egy kissé meredeken felfelé vivő hosszabb alagútba, oda már nem érdemes bemenni, mivel az csak a felső kapuhoz visz (ott egyébként ki is lehet menni és körben visszamenni az elejéhez) és semmi újabb, érdekes látnivaló már nincs ott. Az alagút elejénél célszerű visszafordulni. A beléptető kapun keresztül természetesen ki is lehet menni és utána le lehet sétálni a parkolóig. 

Vissza a főoldalra (katalógus)

Schneizlreuth, Aschauerklamm, SzG3

Végre el tudtam jutni egy természeti szépséghez és nem csak városokat tudtam megnézni Németországban. Bár van némi hiányérzetem, de azért jó volt a túra. Miből is adódik ez a hiányérzet. Az interneten kikerestem a bajor szurdokokat és ez volt az egyik legközelebbi az autópályához. A GPS elvitt a megadott címre és ott szembesültem vele, hogy ezen a helyen be lehet jutni a szurdokba, de nem az elejére. Ez a hely Oberjettenberg volt (és nem a beszámoló címében lévő Schneizlreuth). Itt a GPS elvitt egy gépkocsi fordulóig. Ott a turistajelzés szerint 25 perc sétaút van a szurdokig. Miután az út bár keskeny, de aszfaltozott volt és tábla sem tiltotta a behajtást, úgy gondoltam, megyek még egy kicsit, ami jónak bizonyult. Kb. 10 percnyi sétautat megspórolva eljutottam egy kunyhóig, onnan már gyalog kellett menni. Egy érdekesség volt még a szurdok felé menet. Egyfolytában helikopterdübörgést hallottam és ahol volt egy kis lehetőségem kinézni a fák közül, láttam egy rendőrségi helikopter egy helyben függeni. Ezen kívül nem csinált semmit, csak függött (amikor visszajöttem, már nem volt ott). Azt tudni kell, hogy ezen a területen rengeteg katonai gyakorló terület van a hegyi vadászok részére, több laktanyát is láttam, de hogy rendőrségi helikopter mit keresett itt, azt nem tudom. Kb. 5 perc múlva eljutottam a szurdok pereméig, ahonnan egy erős szerpentin indult lefelé (kb. 50 cm széles út, oldalt szakadék, korlát sehol). Ez volt a maradék 10 perc. Szerintem úgy egy Gellérthegy magasságot kellett leküzdeni lefelé. Utólag egy kicsit elgondolkodtam a dolgon, sehol senki, ha megbotlok és legurulok a hegyoldalon napokig senki nem fog keresni és akkor mi lesz. Így nagyon óvakodva mentem lefelé és végül is sikeresen leértem. Ott volt egy útjelző tábla oszlop, ha jobbra megyek, akkor eljutok egy helyre, ami szerintem a szurdok bejárata lehet. Megnéztem a térképet, ott valóban van egy épület, de autóval csak Ausztria felől közelíthető meg, vagy a fent jelzett Schneizlreuth felől gyalog (ami kb 30-40 perc séta, saccra). Így aki el akar ide jutni, az forduljon jobbra és kb 30 perc múlva ott lehet. Én egy kicsi elmentem jobbra is, ez a rész erősen hasonlított az osztrák Ötschergräben-re. Visszafordulva inkább felfelé mentem. Mit ne mondjak nagyon szép volt, zúgó patak, oldalról patakok, kisebb vízesések, gyönyörű erdő, madárcsicser, stb. Jó darabig gyalogoltam felfelé, majd visszafordultam, mert még aznap el kellett jutnom Münchenig. A patak túloldalán levő hegygerincen fut a német-osztrák határ. Azt nem tudom, hogy még meddig lehetett volna fölfelé haladni, szerintem még vagy 1-1,5 órát. Konklúzió: nem minden szurdok közelíthető meg könnyen (parkoló a bejáratnál), de ha már rászántuk az időt, egy kis plusz túra nem olyan rossz. Mindkét hely felől megközelíthető, Schneizlreuth felől nem kell leereszkedni a völgybe, több időt vesz igénybe az oda gyaloglás, Oberjettenberg felől talán gyorsabb, viszont van egy izgalmas szerpentin lefelé a szurdokba. Szabad a döntés!

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)